Fogpótlások

Különböző foghiányokat más-más fogpótlással tudunk helyreállítani, és a fogpótlás típusának megválasztása nagyban függ a páciens igényeitől is. Két fő csoportja van a különböző pótlásoknak: 1. a rögzített fogpótlások a meglévő fogakon vagy implantátumokon ragasztócementtel rögzülnek, nem távolíthatóak el a szájból; 2. a kivehető pótlások részben a fogakon vagy implantátumokon, részben a nyálkahártya-csontalapzaton rögzülnek és eltávolíthatóak a szájüregből. A rögzített pótlások közé tartoznak a hidak, koronák, héjak, csapos műcsonkok, a kivehetők közé a teljes kivehető protézisek, a részleges kivehető pótlások, melyek kapoccsal vagy finommechanikai elhorgonyzással támaszkodnak a meglévő fogakra, valamint az implantátumon elhorgonyzott kivehető pótlások (overdenture).

Miért van szükség fogpótlásra?

Már egyetlen foghiány is esztétikai és funkciózavart okoz, mivel megbomlik a fogazat egysége, az érintkező felszínek rendszere (kontaktpont rendszer), ami a hiányt határoló és a szemközti fogak dőlését, elvándorlását okozza hosszútávon, ezek a helyzeti rendellenességek pedig a fogsorok nem megfelelő érintkezését eredményezik. A rendellenes fogérintkezés a fogakra ható természetellenes erőhatások miatt kényszerhelyzetbe vezethetik az állkapcsot, ez pedig az állkapocsízület rendellenes működését (kattogás, recsegés, ropogás, ízületi és izomfájdalom, fogcsikorgatás, fogsorszorítás) okozhatja. Az állkapocsízületi funkciózavar okozója lehet – a helyi fogászati és ízületi panaszokon túl – fülzúgásnak, fejfájásoknak, nyak-vállövi fájdalmaknak stb. A tartós foghiány, főként, ha több fogra, vagy fogcsoportra kiterjed, emésztési panaszokat is okozhat, hiszen a rágás (az emésztés első lépése) nem lesz megfelelő. Társadalmunkban az egészséges és szép fogakat az általános ápoltsággal és egészséggel asszociáljuk, ezáltal a foghiány, vagy az esztétikailag nem megfelelő fogpótlás szégyenérzetet okozhat a pácienseknél, ami akár súlyosabb érzelmi és pszichés problémákhoz is vezethet. Az említett okok miatt a hiányzó fogak pótlása rendkívül fontos területe a fogorvoslásnak.

Mi a korona, milyen anyagból készül?

A korona a fog koronai részének teljes felületét beborító, ragasztócementtel rögzülő pótlás, melynek elkészítéséhez a fogat előzetesen le kell csiszolni, a lecsiszolt fogról lenyomatot veszünk, mely alapján a technikus elkészíti a pótlást. A korona készülhet fém vázra égetett kerámiából, cirkónium vázas kerámiából, E.max préskerámiából, valamint ideiglenes pótlásként műanyagból. A cirkónium és az E.max koronák nagy előnye a természetes fogakéhoz megszólalásig hasonló esztétika. A cirkónium koronáknál a fogszínű cirkónium vázra égetik a kerámiát, ez egy nagy keménységű, de kevésbé rugalmas pótlás. Az E.max kerámia koronákat leplezés nélkül, egy kerámia tömbből faragják ki fog formájúvá, ezeket a koronákat kimagasló esztétikájuk miatt leginkább szóló koronaként, frontfogak pótlására alkalmazzuk. A koronák képezhetik hídpótlás részét is, nagyobb kiterjedésű hidaknál előfordul, hogy a teljes kerámia pótlások rugalmatlansága miatt nem cirkónium, hanem fémkerámia hidat készítünk.

Cirkónium szóló korona a bal felső 5-ös fogon

Mi az a csap, mikor van rá szükség?

A csapos műcsonkkal történő felépítést akkor alkalmazzuk, amikor a fog olyan súlyosan károsodott, hogy a megmaradt foganyag nem képes megtartani egy borítókoronát (mert nem elég nagy az a felület, ami a koronát helyben tudná tartani), ugyanakkor még helyreállítható a fog annyira, hogy a felépítés után koronát tudunk készíteni rá. Ez általában a legutolsó lehetőség egy súlyosan destruált fog megtartására. A csapos műcsonk készítését minden esetben megelőzi a fog gyökérkezelése, csak jó minőségű gyökértömés elkészülte után ragaszthatunk a fogba csapot. Ennek a technikának a kivitelezése is többféleképpen történhet: lehet készíteni üvegszálas csapos felépítést, öntött csapot fémből, valamint cirkóniumból készült csapos műcsonkot. A különböző módozatok közül mindig azt választjuk, amelyik az adott fog felépítéséhez a legmegfelelőbbnek tűnik, illetve amit a páciens anyagilag finanszírozni tud.

Mi a héj, milyen esetben lehet alkalmazni?

A héjak készítésének legtöbbször esztétikai oka van, általában zománchibás fogaknál, valamint a fogak közti rések zárására, kisebb tengelyeltéréseinek korrigálására alkalmazzuk, amennyiben az eltérést kompozit töméssel nem érdemes javítani, illetve a páciens pusztán fogsora esztétikájának javítása miatt nem szeretne fogszabályozó kezelést elkezdeni. Én a technikus által készített kerámia héjakat szoktam ajánlani pácienseimnek (amennyiben ezt a megoldást szeretnék) pontosságuk és kimagasló esztétikájuk miatt. A héjhoz a fogat szintén elő kell készíteni, azonban a koronához csiszolással ellentétben, itt csak a fogak ajak felőli felületét kell preparálni, tehát kisebb az elvett foganyag mennyisége. Héjakat csak tökéletes szájhigiénével rendelkező páciens esetében ajánlott készíteni.

Híd vagy implantátumra készülő pótlás, melyik a jobb megoldás?

A kérdés leginkább akkor szokott felmerülni a pácienseknél, amikor sorközi foghiányról (főként amikor egy fog hiányáról) van szó, vagyis a hiányt két saját fog határolja. Ez esetben választhatjuk azt a megoldást, hogy a hiányt határoló fogakat lecsiszoljuk, a lecsiszolt fogakra pedig felkerül 1-1 korona, melyek össze vannak kötve egy közti taggal (egy koronával, amely alatt nincs fog), mely a hiányzó fog koronai részét pótolja. Ez a saját fogakon rögzített hídpótlás. Ez a pótlás a foghúzást követően (egyéni gyógyulástól függően) néhány héten belül elkészíthető, mivel csak a nyálkahártya gyógyulását kell megvárnunk a lenyomatvételhez. Előnye továbbá, hogy olcsóbban készül el, mint az implantátum és a rá helyezett pótlás. Hátránya a hiányt határoló fogak csiszolása miatti foganyag-vesztés, ezért amennyiben a hiányt határoló fogak épek, nem feltétlenül ezt a megoldást választjuk. Tisztítása annyiban különbözik egy szóló implantátumra készülő pótlástól, hogy speciális fogköztisztító kefét vagy Superfloss fogselymet kell használni a közti tag és az íny közötti terület tisztán tartására, ez egy kicsit bonyolítja a napi szájhigiénés rutint, de hamar meg lehet tanulni, és ez alapvető feltétele a hídpótlás hosszútávú megmaradásának. A másik lehetőség sorközi hiány pótlására az implantátummal történő pótlás. Ebben az esetben a foghúzást követően (ha nincs szükség csontpótlásra) általában 3 hónapot várunk a csont gyógyulására, majd egy műgyökér kerül a csontba, melynek szintén 3 hónap a gyógyulási ideje, ezt követően lenyomatvétel után kerülhet fel rá egy műcsonkkal együtt a korona. Ez a típusú pótlás – főként, ha egy fog hiányát pótolja – gyakorlatilag a saját fog érzetét tudja visszaadni, szóló implantátum esetén a tisztítása is azonos (fogmosás, fogselymezés) a saját fogéval. Hátránya, hogy a gyógyulási idő miatt később készül el, mint a híd, és költségesebb is. Implantátumra is készülhet híd pótlás, ezt a megoldást több műgyökér beültetésekor nagymértékű sorközi hiány esetén, sorvégi hiánynál és teljes fogatlanság esetén is alkalmazzuk. Az implantátum behelyezésének abszolút javallata a sorvégi foghiány pótlása, mivel ez esetben híd készítésére alkalmas hátsó pillérfog nem áll rendelkezésre, szabad végű hídtagot pedig igencsak ritka esetben alkalmazunk, mivel a szabad hídvégre ható rágóerő a többi pillérfogra billentő erőként hat, ami kimozgathatja a saját fogakat. Implantátumra rögzített fogpótlás készíthető teljes fogatlanság esetén is, ez esetben általában felső teljes foghiány esetén 8, alsó teljes foghiány esetén 6 implantátum kerül beültetésre, majd a gyógyulási fázist követően ezekre a műgyökerekre rögzített hídpótlás készül. Mind a saját fogra készített hídpótlások, mind az implantátumokon elhorgonyzott koronák/hidak készülhetnek fémkerámiából vagy teljes kerámiából.

Egy fog hiányát pótló, implantátumra készült koronák

Fémkerámia oldalsó híd fém váza, a kerámiával leplezett pótlás gipszmintán, és az elkészült pótlás szájban.

Bal oldali cirkónium hídpótlás az egyes metszőtől a szemfogig

Hogyan néznek ki a kivehető fogpótlások, mikor választjuk ezt a megoldást?

Kivehető fogpótlásokat általában nagymértékű sorvégi illetve sorközi hiány, valamint teljes fogatlanság esetén szoktunk készíteni, amennyiben valamilyen oknál fogva az implantátummal történő fogpótlás nem kivitelezhető. Megkülönböztetünk részleges és teljes kivehető fogpótlásokat: a részleges pótlások a még meglévő saját fogakon és a nyálkahártya-csontalapzaton kapaszkodnak meg, míg a teljes kivehető pótlások esetében már nincsen saját fog a szájüregben, ezek teljes egészében a nyálkahártya-csontalapzaton támaszkodnak. A teljes foghiány pótlásának különleges módozata az implantátumokon elhorgonyzott ún. overdenture, mely a hagyományos protézishez képest egy jóval stabilabban rögzülő és sok esetben komfortosabban hordható megoldást nyújt, mivel kisebb területen fekszik fel a nyálkahártyán. A részleges kivehető pótlások támaszkodhatnak a meglévő fogakon kapoccsal vagy finommechanikai elhorgonyzó eszközökkel (csúsztató, teleszkóp), finommechanikai elhorgonyzás esetén minden esetben csiszolni kell a saját fogakat, hiszen a pótlás kivehető része a saját fogakra készülő hídra vagy koronára tud rácsatlakozni. Ezek a kivehető pótlások a laikus szem számára többnyire nem észrevehetőek, jó az esztétikájuk, a kapoccsal rögzülő pótlások esetében sokszor látható helyen van a fém kapocs, ami nem esztétikus, viszont ennél a típusú pótlásnál nem feltétlenül szükséges borítókorona készítése a kapocstartó fogra. A részleges kivehető pótlások mindegyike rendelkezik fém vázzal, amelyhez hozzákötődik az akrilból készülő műíny a műfogakkal. A teljes kivehető pótlások akrilátból készülnek.

Felső teljes kivehető és alsó, precíziós elhorgonyzású fogpótlás.

Alsó és felső teljes kivehető pótlás gipszmintán és szájban

Fogatlan felső állcsont és a behelyezett teljes kivehető fogpótlás

© Copyright 2022 – Dr. Szegeczki Edina. – Minden jog fenntartva.

© Copyright 2022 – Dr. Szegeczki Edina. – Minden jog fenntartva.